Jankovics Marcell – aki a rendszerváltás hajnalán, a 90-es években napi rendszerességgel citálta az ünnepnapokat a televízió reggeli adásában – vizuálisan és univerzálisan gondolkodó művészként, tudósként, művelődéstörténészként évtizedeken át vizsgálta, elemezte az égi jeleket, jelenségeket, csillagképeket és azok földi tükörképeit, szimbólumvilágát – az ókori mítoszoktól a magyar népmesékig és népszokásokig. Kutatásai során, holisztikus látás- és gondolkodásmódja révén rájött arra, milyen óriási jelentősége volt a tradicionális társadalmakban a csillagos ég rendszeres megfigyelésének, a természeti és a kozmikus rend vallásos élménnyé emelkedett tiszteletének. Felismerte, mennyi minden van egy-egy jeles naptári dátum, névnap mögött: csillagászati adatok, természeti, időjárási jelenségek, mezőgazdasági tennivalók, ünnepi népszokások, jelképes cselekedetek és tilalmak, babonák, szólások, tréfák, játékok, legendás történetek, katolikus szentek élettörténetei, pogány istenek mítoszai. Ezek segítenek hozzá, hogy a konkrét naptári, illetve névnapok eredetét, jelentését és kulturális összefüggéseit meglássuk és megértsük.
A három éve elhunyt polihisztor e posztumusz remekműve, mely nagyrészt a Magyar Krónika című folyóiratban megjelent írásaiból áll, érdekfeszítő időutazásra hív és kalauzol a csillagok útján a régmúlt jelképekben gazdag, csodálatos világába, és felemelő szellemi élményt nyújt a jeles napok bemutatásával az év kezdetétől, Janus római isten ünnepétől és Jézus névnapjától a téli napfordulóig, Jézus karácsonyi születésnapjáig.
Faggyas Sándor
