Az évszázadok múltával keletről a sziúk (lakota, dakota és nakota törzsek) érkeztek, a feketelábok (blackfoot), a sájenek (cheyenne), aszinbojn (assiniboin), kájova (kiowa), valamint a minetárikból kivált varjú (crow) törzsek is benyomultak a síkságra. Ezek a népek sosem műveltek földet, egész esztendőben csak vadásztak. Nomád, vándorló életmódot folytattak, harciasak, büszkék, rendkívül szívósak voltak. A szélsőséges időjárás, a mindennapos küzdelem az élelemért kemény emberekké formálta őket. Megvetették a hazudozást, a gyávaságot, az önteltséget és a fukarságot. Hagyományaikat és íratlan törvényeiket tisztelték. A 19. század közepén a nagy síkságot is elérte a hódító fehérember, az indiánok számára halálos betegségekkel. Az ellenük vívott egyenlőtlen háborúk, az aranyláz, a vasútépítés és a bölények kiirtása megpecsételték e legendás szabad népek sorsát. Ma rezervátumokban, vagy a fehérekkel keveredve élnek.