Az a, leginkább Francis Fukuyama által hirdetett nézet, hogy a Szovjetunió összeomlása és a Nyugat győzelme után „kitör” a glóbuszon a liberális demokráciák uralma, s ez által befejeződik a történelem, korszakos tévedésnek bizonyult. „Világbéke” helyett új konfliktusok törtek ki az egyes államok, illetve, a globális hatalmak és a nemzetállamok között, másfelől felerősödött a kultúrák és civilizációk közötti küzdelem (melyről Samuel Huntington írt a legplasztikusabban a civilizációk harcáról írt könyvében). Egyértelművé vált, hogy a világ immáron nem egypólusú, amelyet a Nyugat (s leginkább az Egyesült Államok) irányít, hanem több pólus egymásba feszülése és dominancia-harca alakult ki.
Mindamellett 2015 tavaszán megindult – a főleg muszlim vallású emberekből álló – migráns-áradat Európa felé, s aligha tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy ez, az Európa létét veszélyeztető folyamat nem a véletlen műve, hanem része a világhatalomért folytatott, korántsem tiszta eszközökkel zajló küzdelemnek.
Az értékek visszaszorultak, vagy eszközzé váltak a hatalmi érdekek oltárán. A világ törékeny állapotba került.
Mindez veszélybe sodorja a demokráciákat is; kérdés, túlélik-e a jelenlegi válságot, vagy áldozatul esnek annak?
Írásaim – melyek 2014-ben és 2015-ben születtek – ezeket a témákat járják körül.
