A megszólított így válaszol: „Az istenek sokáig aludtak, de már ébredeznek. Im, feltámadt a nagy Pán, a Színek Kedvelője, [...] ez
a kedves csintalan Faunus, a nymphakergető, aki nem marad messze a vidám mámor istenétől, Dionysostól, akár a vén Silenos, akinek igazán csak az orra hasonlít ahhoz a kiállhatatlan Sokrateshez… [...] Ébrednek az istenek; ébred nemsokára Aeolus is és elfú benneteket, mert könyüek vagytok, mint száradt szalma. – Ébrednek az istenek; Pán hívei legyünk!”
De vajon mi történne, ha a nagy Pán valóban feltámadna?