Nevét a sikeres olaszé mellett emlegetni nyilvánvalóan csak abban az értelemben jogosult, hogy szerzőnk is reményteljes folytatásra számíthat, ha a Sámuel című regényében láthatóvá váló írói erényeivel jól gazdálkodik. Úgy látjuk, hogy a debütáns a mesterség fontos eszközeivel fölszerelkezve indult neki a literátori pályának. A Sámuel ugyanis nem a kezdő (vagy a tehetségtelen) ilyen-olyan fogyatékosságokkal terhelt próbálkozása, hanem érett, élvezhető irodalmi alkotás. Milyen szembetűnő írói erényekkel találkozhatunk e könyv olvastán? Erény bőségben mutatkozik, a sok közül hármat mindenképpen szeretnénk láttatni.
A Sámuel igazi fejlődésregény, nyilvánvaló önéletrajzi tartalommal. Novellisztikus képek laza szerkezetű szövetébe fonva bontakozik ki az élettörténet, melyben a kis Samuból, a tétova megfigyelőből - sok kalandot, testi - lelki veszélyt átélve, megúszva - tiszta szívű, az igazságért mindig tevőlegesen is kiálló fiatalember formálódik. Az írásmű szerkesztésére való képesség mutatkozik meg abban, hogy a fejlődéstörténet íve jól követhetően megrajzolódik. A szerkesztés képessége nem csupán az egész mű összefüggésrendszerének a megteremtésében működött jól. Az egyes képek megkomponálása is erről az erényről tesz bizonyságot. Példaként említhetjük a Kofahajó című fejezetet - a kötet egyik csúcspontját - melyben a szerző egy alapvetően leíró részbe - a titokzatos emberpár megjelenítésével - „beleszerkeszti” a feszültséget a nyugodt utazás történetébe. Szerkesztési remeklés a Hendi bácsi adománya című kép rövidre fogottságával, a szereplők szófukarságával.
Sebestyén László kiemelendő írói erényének tartjuk az őszinteséget, a néha kíméletlen igazmondást. Itt nem a főhős, Sámuel igazság melletti következetes és őszinte kiállására gondolunk, melynek mintája - nyilvánvalóan - a szerző „sajátélményű” harca a mindenkori igazságért, hanem az alkotó kendőzetlen bírálatára, amellyel saját magát és az őt, a személyiségét létrehozó környezetét illeti.
A különleges emberi helyzetek iránti érzékenység a harmadik alkotói erény, mely meggyőződésünk szerint Sebestyén László írói sikerének egyik legfontosabb eszköze. Természetesen igen tágan értelmezzük ezt a képességet. Úgy gondoljuk, hogy nem csupán az érdekesnek, tragikusnak groteszknek stb. a beazonosítására vonatkozó erényről van szó, hanem az ábrázolás, a szóbeli kifejezés helyzethez igazodó (vagy helyzetet nyelvileg is megteremtő) képességéről is. Ezt az írói -mondjuk divatos szóval így- kompetenciát is birtokolja és jól használja Sebestyén László.
Tehetséggel megírt, igen jó könyv a megkésve debütáló író munkája!
Gombocz János
