Ő ezalatt ott van velem, és a jelenlétében egésznek érzem magam. Mert nem elég leszületned erre a világra. A saját létezésedet kell, hogy megszeresd. Ebben segít ő, mert a létezés bizonyságát osztja szét olvasóinak. Vele juthatsz el a helyre, ami csak a tiéd. De mert a legigazabb igazságot kimondani lehetetlen, olykor zsörtölődik is, vagy dacolva szed kalászt a szúrós tarlón; ott, ahol máig az asztagba rakott kévék keresztje az élet rendje. Ez a rend az öröksége, amit ősei hagytak rá, akiknek hírneve csodálatot hordoz, az öröksége, amelynek súlya ünneppé varázsolja az életed.”
Mészáros Géza