Azok a népmesék jártak a fejében, amikor a szegény ember legkisebb fia elindul szerencsét próbálni, aztán furfanggal és leleménnyel, okossággal, bátorsággal legyőzi a sárkányokat, s elnyeri a világszép királyleány kezét meg a fele királyságot. Hiszen létezik ilyen a valóságban is! Volt ott egy pillanat, mikor Julis úgy vélte, hogy a jövőt eltakaró függöny megnyílik résnyire és így mögéje láthat. Csak legyen elég erőm, hogy én is taníttassam a fiamat! Azt remélte, ha elalszik, ezt a gyönyörű szép álmot álmodja majd tovább. De az éjjel sötétjében elsuhanó ál- mainkat nem magunk választjuk. Akkor meg... tán azok választanak minket? Ugyan ki tudhatná? Az biztos csak, hogy egyszer ránk találnak.”
(Részlet a könyvből)