Nem azért, mert a szerző már az első fejezetben siet leszögezni: utálja a recepteket – „Pláne az úgynevezett nagymamáét, aki még úgy főzött, hogy 100 tojásból csak a sárgáját használta” –, hanem azért, mert ez a kötet egy kedves vallomás a hazaszeretetről. Mert mi is a hazaszeretet? Felénk úgy tartják, hogy mindazon finom ételek emléke, melyeket gyermekkorunkban ettünk. A hadirepülő című könyvében írta Antoine de Saint-Exupéry: „Honnan jöttem? A gyerekkoromból. A gyerekkoromból jöttem, ahogy egy országból jön az ember.” Nádasdy Borbála új kötetének lapjain felelevenedik mindaz, amit előző három könyvéből megismertünk: a békebeli gyermekkor a dél-dunántúli kúriában, a háború és az azt követő nyomorúság évei, az 1950-es évek meg- aláztatásai, a helykeresés egy olyan korban, amely nem tudott mit kezdeni a Nádasdyakéhoz hasonló családokkal; aztán a disszidálás, az európai si- kerek, a házasságok, a gyermeknevelés és az unokák látogatásai – mindez egy sajátos nézőpontból, az étkezéseken keresztül.
Lévai Anikó
