„Volt egy telihold-ragyogta májusi éjjel, mikor Julis váratlanul megébredve felült az ágyban. Tágra nyílt, parázsló szemekkel nézte, amint a holdfény a szobában eláraszt mindent, a lenvászon abrosszal terített asztalt, az alátolt széket, aztán a megvetett ágyat és a benne alvó embert. És ő éberen álmodott a bársonykék varázsban.