Ős Kaján csak valami zeneszerszámot hozott magával Ady verse szerint. Mintha a sámándob iszonyú messzeségből dübögne ide, valahonnan a "szent kelet vesztett boldogságá"-ból, de mégis nagyon közvetlenül. Veri maga Bayer, valamilyen azonosulási szándéktól vezérelve, s ez esszéírótól szokatlan. Ámde Bayer Zsolt, emberöltőket visszalépve, mintha ott bujkálna valahol az asztal körül, ahova ős Kaján leült a költő mellé. Mint sámántanonc? Minden egybeömlik? A vers, a verselemzés, Ady múltba és Bayer mába kötő gondolatai és ős Kaján időtlensége. Az egyik első nagyszerű fejtegetése az esszének, hogy ős Kajánnak nincs időérzéke, nincs ideje a mindig időt mérő, mindig siető Európához képest. És a tősgyökeres, ural-altáji magyarságnak sincs. Most sincs."
Csurka István