Az i. e. 180–170 körül rendezett bacchanáliákon, amelyek valamiféle titkos szexpartik voltak, nem hiányzott a libuim, ahogyan a mézből és lisztből készített, izgatóan fűszerezett süteményeket nevezték volt. Rómában, a valamely családtag születésnapjára készített mézesbábokat nem ették meg, hanem a házi istennek ajánlották.