„És csillagok csábítnak
Fényüket tárva,
És úgy érzed, be vagy
a Bolygódba zárva.” (Csillagszerelem, részlet)
Olvasom a verseket, s közben muzsikaszót hallok. Mert Márton Júlia versei muzsikálnak. Dallamuk messzi hegyekben született,
s tiszta vizű patakok hozzák felénk. Dobolom ritmusát, hallgatom hangjait, amit a bennük lévő lírai szépség ad át.