Izzó fény és halvány színek, lüktető sorok, lüktető erő, hol időmértékkel, hol meg szabadon. Évszakok, évek, hónapok, napok s a perc vigyázója, titkainak felfedezője ő, a költő, aki ezeket leírja. Zarándok és utazó. Végigkalauzol a világon a borvízforrásoktól az óceánig, keletről nyugatra, nyugatról keletre, földrészeken át.
Amit meglát és leír, idilli megfogalmazás, tudás, játékosság, dús fantáziával, fanyar humorral, s a népdalokban őrzött szókincs kifejezéseivel. Lényéhez közelálló kézműves mesterség ez. Kis falu, nagyváros, megapolisz hangját hozza el, s refrének visszhangozzák az üzenetet. Dúdolóban, ringatóban, keringőben pendülnek láthatatlan húrok. Én értem ezt a muzsikát, lépések ütemére, szívdobbanásra, mennydörgésre, villámlásra, űrbeli csendre, a betlehemi gyermeksírásra figyelek; visznek a pillanatok, képek.
Elő veled kopott hangszerem, „Bukfencet vet a hang a tereken”.
Radványi Balázs
kétszeres Kossuth-díjas
előadóművész, zeneszerző